Fajkártyás tanulás

Leírás

Termőtest: 1–3(5) cm átmérőjű, nyeles, fiatalon szabályos, kerek csésze, később ovális vagy vese alakú. Széle hullámos, kissé behajló. Külső oldala okkeres, rózsás vagy fakóvöröses, rövid piszkosfehér pelyhekkel és szőrökkel borított; belső oldala élénk cinóber- vagy skarlátvörös, sima és fénylő.

Termőréteg: A csésze belső, élénkpiros, sima és fényes oldalán található.

Tönk: 0,5–3 cm hosszú, fehéres, finoman szőrös vagy molyhos, néha gyökerező. Egyes termőtesteken rövid vagy csaknem hiányzó.

Hús: Vékony, törékeny, viasszerű és fehér. Illata és íze nem jellegzetes.

Spóra: Spórapora fehér; spórái 26–40 × 12–15 µm méretűek, ellipszoidok vagy hengeresen ellipszoidok, simák, hialinok, végeiken enyhén bemélyedők, több apró olajcseppel.

Előfordulás: Korhadékbontó faj, talajon fekvő, nedvesen korhadó lombosfaágakon és famaradványokon nő. Elsősorban éger, fűz, juhar és akác elhalt ágain fordul elő, februártól áprilisig; hazánkban nem ritka.

Fogyaszthatóság: Ehető, de vékony húsa és jellegtelen íze miatt csekély étkezési értékű.

Összetéveszthetőség: Hasonlít a piros csészegombára és a hársfa csészegombára. Biztos elkülönítésükhöz a külső szőrök alakjának és a spórák végeinek mikroszkópos vizsgálata szükséges.

Megjegyzés: A Sarcoscypha név a görög 'szarx' (hús) és 'szküphosz' (mély ivópohár, kehely) szavakból áll, utalva a termőtest élénk, húsospiros színére és csésze alakjára. Az austriaca földrajzi faji jelző: a típuspéldányt Ausztria területén, Alsó-Ausztriában, Bécs közelében gyűjtötték és írták le először.

Fajleírás: Günther Beck von Mannagetta és Pier Andrea Saccardo nyomán Jean Louis Émile Boudier publikálta a jelenlegi nevet 1907-ben.

Rendszertan

1. TörzsAscomycota
2. OsztályPezizomycetes
3. RendPezizales
4. CsaládSarcoscyphaceae
5. NemzetségSarcoscypha

• Faj: Sarcoscypha austriaca
• A faj leírója: (Beck ex Sacc.) Boud. (1907)
• Magyar fajnév: Osztrák csészegomba
• Életmód: korhadékbontó
• Étkezési érték: ehető