Fajkártyás tanulás

Leírás

Termőtest: 3–10 cm magas és 1–3 cm vastag, rendszerint többesével, csomókban fejlődik. Bunkós, ujjszerű vagy szabálytalanul hengeres, gyakran összenőtt. Fiatalon szürkésfehér, később sötétbarna, végül csaknem fekete; felszíne ráncos, szemölcsös.

Termőréteg: A fekete, kemény külső kéreg alatt helyezkednek el a termőréteget alkotó peritéciumok. Nyílásaik apró pontokként láthatók a termőtest felszínén.

Tönk: Valódi, elkülönülő tönkje nincs; alsó része bunkósan vagy hengeresen elvékonyodva kapcsolódik a korhadó fához vagy tuskóhoz.

Hús: Belseje fiatalon fehér, később szürkés; szívós, rostos, kemény állagú. Külső kérge feketés és parás-fás jellegű.

Spóra: Spórapora fekete; spórái 20–32 × 5–9 µm méretűek, orsó alakúak, sötétbarnák vagy csaknem feketék.

Előfordulás: Korhadékbontó faj, elhalt lombos faanyag, tuskók és részben földbe temetett fadarabok tövén nő. Különösen bükkön és szilen gyakori, de nyíren is előfordul; egész évben megtalálható.

Fogyaszthatóság: Nem ehető, húsa rendkívül kemény és szívós.

Összetéveszthetőség: Más agancsgombafajokkal, különösen a szarvasagancsgombával téveszthető össze. A bunkós agancsgomba termőtestei általában vaskosabbak és kevésbé elágazók.

Megjegyzés: A nemzetség neve a görög 'xylon' szóból ered, utalva e tömlősgombák szaprotróf életmódjára, miszerint elhalt fán, tuskókon élnek, valamint szívós, faszerű vagy parás állagú termőtestükre. A görög 'polys' (sok) és 'morphe' (alak) szavak összetételéből áll, ami a termőtest rendkívül változékony megjelenésére utal: lehet egyenes, görbe, bunkószerű, ujjra emlékeztető vagy lapított.

Fajleírás: Christiaan Hendrik Persoon írta le először, jelenlegi nevét Robert Kaye Greville adta 1824-ben.

Rendszertan

1. TörzsAscomycota
2. OsztálySordariomycetes
3. RendXylariales
4. CsaládXylariaceae
5. NemzetségXylaria

• Faj: Xylaria polymorpha
• A faj leírója: (Pers.) Grev. (1824)
• Magyar fajnév: Bunkós agancsgomba
• Életmód: korhadékbontó
• Étkezési érték: nem ehető