Fajkártyás tanulás

Leírás

Kalap: 5–10 cm átmérőjű, fiatalon domború, később kiterülő, közepén olykor enyhén bemélyedő. Hússzínű, borvörös, okkervörös vagy bíborbarna; közepe gyakran sárgásan, okkeresen kifakul, apró krém- vagy olívszínű foltokkal. Szárazon fénytelen, nedvesen tapadós, a kalapbőr könnyen lehúzható; széle idősen röviden bordás.

Lemezek: Tönkhöz nőttek, sűrűn állók, fiatalon világos krémszínűek, később krémokkeresek. Élük nyomásra barnul.

Tönk: 4–8 cm magas, 1,5–3 cm vastag, lefelé kissé vastagodó, fehéres és nem vöröses. Nyomásra szürkés- vagy okkerbarnán foltosodik.

Hús: Fehér, viszonylag kemény, idősen vagy nyomásra barnuló. Íze enyhe; idősebb példányainak jellegzetes, erős heringszaga van, amely elkészítéskor eltűnik.

Spóra: Spórapora krém- vagy okkerszínű; spórái ellipszoid alakúak, finoman szemölcsösek.

Előfordulás: Mikorrhizaképző faj, júliustól októberig lomberdőkben, elsősorban savanyú talajon tölgy alatt terem. Hazánkban nem ritka.

Fogyaszthatóság: Ehető gomba; kellemetlen halszaga a hőkezelés során eltűnik.

Összetéveszthetőség: Hasonlíthat a barnulóhúsú galambgombára és a ráncos galambgombára.

Megjegyzés: A graveolens latin fajnév jelentése erős szagú, utalva az idősebb termőtestek jellegzetes heringszagára.

Fajleírás: Lars Romell svéd mikológus írta le tudományosan.

Rendszertan

1. TörzsBasidiomycota
2. OsztályAgaricomycetes
3. RendRussulales
4. CsaládRussulaceae
5. NemzetségRussula

• Faj: Russula graveolens
• Szinonima: Russula xerampelina var. graveolens
• A faj leírója: Lars Romell
• Magyar fajnév: Halszagú galambgomba
• Életmód: mikorrhizaképző
• Étkezési érték: ehető