Kalap: Kúpos vagy domború, végül lapos. Olykor kissé kajla, gyakran kis púpja van. 5-18 cm széles. A hozzá hasonló ehető gombákhoz viszonyítva vékony húsú. Széle fiatalon aláhajló, majd hullámos. Színe halvány sárgásfehér, zöldesfehér, fehéresszürke vagy fehéresbarna. A kalapbőr vékony, lehúzható.
Lemezek: Szélesek, a tönköt érintők. Színük eleinte, de elég sokáig sárgásfehér, majd sárgásrózsaszín, végül húsvörös.
Tönk: Merev, hengeres, többnyire kissé szabálytalan, egyenlőtlenül vastag vagy gumós, 5-16 cm hosszú, de lehet jóval hosszabb (30 cm) is, 2-5 cm vastag. Színe fehéres, selyemfényű, és feltűnően szálasan csíkos, rostosan bordás, néha finoman szemcsés is.
Hús: Merev, fehér, a tönkben szálas-rostos, belsejében szivacsos, nemritkán üregesedő. Erősen lisztszagú, de szaga nem kellemes. Néha íztelen, máskor kissé retekízű.
Fogyaszthatóság: Muszkarin jelleggel kevert, gyomor-béltünetes, eléggé ijesztő mérgezést okoz, amely súlyos, de nem halálos.
Előfordulás: Magányosan terem vagy csak néhány példány egymás közelében. Főleg nyáron és ősszel bükkösben, tölgyesben, árnyas bokros vagy ligetes helyeken, inkább hegyvidéken, televény- és agyagtalajon. Nem gyakori, de nem is ritka gomba.
Spóra: Rózsaszín; 7-10 x 7 9μm; 5-6 szögű szögletes, kerekded, sima, a pórus vége kiemelkedő.
Összetéveszthetőség: Több ehető gombával összetéveszthető. A fehér, szürkés és világosbarnás színű, nagyobb termetű ehető gombákhoz hasonlíthat. Mindegyiktől megkülönbözteti azonban a kalap feltűnően vékony húsa, és legtöbbtől a rózsaszínűre váló lemezei is. A Májusi pereszke és a Tejpereszke feltűnően vastag húsú, lemezük pedig fehéres marad. Az Erdőszéli csiperke is húsosabb, ánizsszagú, sárgán foltosodik, tönkje galléros, lemezei megsötétednek. A Szürke tölcsérgombához is hasonló lehet, de az kissé lefutó lemezű, kalapja és felfelé vékonyodó tönkje inkább barnásszürkés, húsa aromásan gombaillatú. Leginkább hasonlít a Tövisaljagombához, amely ugyan többnyire sötétebb kalapú és főleg tavaszi gomba, az elkülönítés mégis sokszor igen nehéz. Az ugyancsak mérgező szürke döggomba mindig jóval kisebb, törékenyebb, kalapja sötétebb, lemezei pedig kezdetben szürkésfehér színűek.
Megjegyzés: A ma még ismeretlen méreg nagyon gyorsan hat. A sinuatum jelentése öblös, kiöblösödő. Az entholoma nemzettség legtipikusabb faja ez a gomba. Entoloma az ókori görög entos -belső, és a loma - szegély szóból ered. A sinuatum-kanyargó(színuszos), hullámost jelent, ami a fejlett gomba kalapjára utal (és a lemezei is kanyargósak). Míg a korai neve lividum- ólom (ólom színű)-t jelent.
Fajleírás: 1788-ban Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le és nevezte el Agaricus lividus . Azonban az első érvényes nevét, (a jelenlegi ICBN jegyzék) ami az Agaricus sinuatus, Christiaan Hendrik Persoon-tól kapta, aki 1801-ben írta le. 1871-ben a híres német mikológus Paul Kummer sorolta át ezt a fajt a mai nemzetségbe, így az elfogadott neve Entoloma sinuatum.
Egyéb elnevezések: Entoloma lividum
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Entolomataceae |
Nemzetség: | Entoloma |
Fajnév: | sinuatum |
A faj leírója: | (Bull. ex Pers..) P. Kumm. |
Magyar fajnév: | nagy döggomba |
Életmód: | talajlakó szaprotróf,mikorrhizaképző(?) |
Étkezési érték: | mérgező |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Nagy döggomba - Entoloma sinuatum