Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú. 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le.
Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér.
Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló.
Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás.
Fogyaszthatóság: Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával. Kellemes fűszeres lisztszagú, néha gyümölcsre is emlékeztető illatú és lisztízű.
Előfordulás: Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori.
Spóra: Fehér; 4-6 x 2,5-3,5 µm; elliptikus, sima
Összetéveszthetőség: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal Téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a Gyilkos galóca, de még inkább a fehér Gyilkos galóca. Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a Nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a Viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Hasonló fehéres, nem mérgező gomba van több is, pl. az Elefántcsont csigagomba, a csípős Fehér pereszke, de ezek ősszel teremnek. A tarlógomba tönkje galléros. Hasonlít hozzá még az igen vastag húsú Tejpereszke is, amely az alföldi legelőkön terem, és jó, ehető gomba. Végül igen hasonlít hozzá az ugyancsak jó, ehető fehér álpereszke, amelynek lemezei kissé lefutók, és ősszel terem.
Megjegyzés: Általában az első a nagy ehető gomba, ami megjelenik. A angol neve Szent György gomba, és Szent György napján, április 23.-án ez a gomba általában megtalálható Nagy-Britanniában. A Calocybe név jelentése szép fej, utalás a vonzó kalapra. A gambosa jelentése gömbölyű láb, vagy dongaláb a gam-kanyar és a bosa-gumó szavakból, ami a gumós, hagymaszerű tönkre utal.
Fajleírás: 1753-ban Carl Linné nevezte el a gombát Agaricus Georgij. Majd 1821-ben megkapta a jelenlegi nevét, amit Elias Magnus Fries Agaricus gambosus-ként keresztelte el. A Szent György gomba (Májusi pereszke) későbbi besorolása a német Paul Kummer nevéhez fűződik, aki Tricholoma gambosum-ként jegyezte be. Végül a holland mikológus Marinus Anton Donk (1908-1972) sorolta be jelenlegi nemzetségébe Calocybe gambosa néven.
Egyéb elnevezések: Szentgyörgygomba
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Lyophyllaceae |
Nemzetség: | Calocybe |
Fajnév: | gambosa |
A faj leírója: | (Fr.) Donk |
Magyar fajnév: | májusi pereszke, szentgyörgygomba |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Májusi pereszke - Calocybe gambosa