Kalap: Félgömb alakúból lapos, szétterülő, 5-18 cm nagy. Vörösbarnás színű, de különböző színváltozatokban előfordul: borvörös, piszkos-vörös, szürkés hússzínű, sárgásbarna, okkeres-szürke vagy fehéres, vörös futtatással. A világosabb példányok nemritkán foltosak. A burokmaradványok a kalapon szürkés, barnás vagy fehéres színű, különböző nagyságú kiálló pettyek, amelyek eléggé tapadnak, de az eső mégis lemoshatja őket. A fiatal gombán olyan sűrűn borítják a kalapot, hogy közöttük a kalap bőre alig látszik. A kalap bőre lehúzható, széle sima, legfeljebb az idősebb példányokon kissé bordás.
Lemezek: Fehérek, de az idősebb példányokon maguktól is, egyébként nyomásra, sérülésre általában vörösödnek. Spórapora fehér.
Tönk: Zömök, 8-18 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, alul rücskös, pikkelyes gumóval. A gumó 3-5 cm vastag is lehet. A tönk kezdetben majdnem fehér, később különösen alul vöröses, nyomásra és sérülésre vörösödő. Gallérja jól fejlett, fehér, lelógó, csíkos.
Hús: Fehér, a kalap bőre alatt halványvöröses, nyomásra vagy a törés helyén többnyire megvörösödik, néha megbarnul, de előfordul, hogy a színe alig változik. A tönk tövében azonban mindig vörösödik, és többnyire már magától is vöröses. Ugyanilyen a kukacrágások helyén is. Szaga enyhén kellemes. Íze fiatalon édeskés, később kissé kaparó.
Fogyaszthatóság: Jóízű ehető gomba, de árusításra nem engedélyezett, mert a mérgezőkkel könnyen összetéveszthető. Csak olyan példányt szedjünk, amelyikben a hús vörös színváltozása akár a tönkben, akár a kalapban, akár a lemezeken jól megfigyelhető. Elkészítés előtt a kalap bőrét mindig húzzuk le. Nyersen nem ajánlott fogyasztani.
Előfordulás: Főleg lomberdőben, különösen tölgyesben találjuk, de gyakran fenyvesben is, fák közelében, mert gyökérkapcsolt gomba. A sűrűbb erdőt kedveli. Tavasztól késő őszig majdnem minden évben igen gyakori.
Spóra: Fehér; 8-9-(11) x (5)-6-7 µm; ovális-elliptikus
Összetéveszthetőség: A mérgező Párducgalócával és a Légyölő galócával könnyen összetéveszthető. A Párducgalóca abban különbözik tőle, hogy sem kívül, sem belül nem vörösödik, és a tönk töve nem rücskös, hanem azon kicsiny, párkányszerű bocskor van, a kalap széle pedig erősebben bordás. A Légyölő galóca kalapja inkább sárgásvörös, piros színű, és húsa ennek sem vörösödik. A piruló galócához hasonlít a Szürke galóca. Kalapja szürkésbarna, a burokmaradványok is szürkések. A kalap széle nem vagy alig bordás. A tönk a gumó alatt elvékonyodva kissé gyökerező, fehérből szürkülő, gallérja nagy és lelógó. Nem mérgező, de a mérgező galócákkal könnyen összetéveszthető. Hegyvidéki faj, nálunk nem gyakori.
Megjegyzés: az irodalomban találhatóak utalások az esetleg mérgező A. psecudo-rubenscens fajra, de ennek megléte és előfordulása nem tisztázott. A rubenscens vöröslőt, vörösre váltót jelent, utalva a hús vörösödésére sérülés hatására.
Fajleírás: Christiaan Hendrik Persoon 1797-ben írta le és adta neki ezt a nevet.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Amanitaceae |
Nemzetség: | Amanita |
Fajnév: | rubescens |
A faj leírója: | Pers. |
Magyar fajnév: | piruló galóca |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Piruló galóca - Amanita rubenscens
A gomba bélyegen: