Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, de középen tompán púpos; fehéres felületét a burokból származó sárgás színű, sugaras szálak és többé-kevésbé felálló, rozsdabarna színű pikkelyek borítják.
Lemezek: A tönk előtt felkanyarodók, majd kis foggal ránőnek; fehéresek. Sűrűn elhelyezkedő lemezei vannak.
Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres; gyakran csoportos; fehéres alapon sárgás színű, szálas-pikkelyekkel fedett; alja répaszerűen megvastagodott, fehéres gumóban végződik, melynek permét sárgásbarna, bocskorszerű, felálló pikkelyek díszítik.
Hús: Vastag; fehéres; szaga és íze nem jellegzetes fiatalon. Idősödve a rothadó halra emlékeztet, édes ízű.
Fogyaszthatóság: Ritkasága miatt nem ismert. A gomba védett.
Előfordulás: Júniustól októberig; a meszes talajú, lomberdőkben növő cafrangos galócán élősködik, de termőtestet csak nagyon ritkán, főleg csapadékos és meleg időben fejleszt. Hazánkban védett gombafaj.
Spóra: Fehér; 5,5-6 x 4-4,5 µm, elliptikus, átlátszó.
Összetéveszthetőség: A hasonló, két ehető faj, az Akác-pereszke és a pikkelyes pereszke termőtestén citromsárgás szemölcsök találhatók, és a tönkjük alja nem bocskorszerű.
Megjegyzés: Valószínűleg követi a cafrangos galóca elterjedését, tehát mésztartalmú talajokon, lomberdőkben fordul elő. Termőtestet csak csapadékos, meleg időben fejleszt. Veszélyeztetettség oka hazai és nemzetközi szinten, hogy a termőtestképzéséhez szükséges időjárási és egyéb feltételek ritkán adottak mind Európában, mind hazánkban.
Fajleírás: 1946-ban Emil J. Imbach írta le tudományosan. A nemzetséghez 10 gomba tartozik, a nemzetséget Imbach hozta létre.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Tricholomataceae |
Nemzetség: | Squamanita |
Fajnév: | schreieri |
A faj leírója: | Imbach |
Magyar fajnév: | sárga pikkelyesgalóca |
Életmód: | biotróf parazita |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Sárga pikkelyesgalóca - Squamanita schreieri