Kalap: 6-20 cm átmérőjű; fiatalon hengeres-harang alakú, majd kiterül; bőre szürkés-, sárgás-, vörösesbarna; felülete kissé nyálkás, szürke, vastag, könnyen leváló pettyekkel borított; szél erősen bordázott.
Lemezek: Sűrűk, szabadon állók, fehérek, öregen lehet szürkés árnyalatú.
Tönk: 15-30 cm hosszú, 2-3,5 cm vastag; hengeres; felül fehéres, lefelé szürkés, szürkésbarna, nyomásra sötétszürkére változik; felülete szürkén pelyhes vagy kígyóbőrszerűen mintás; gallérja, bocskora nincs, alján burokmaradványból származó, kettő vagy több széttörhető övet visel. A talajban viszonylag mélyen ül.
Hús: Vékony, puha, törékeny; fehéres, szürkülő; szaga és íze jellegtelen.
Fogyaszthatóság: Sütés-főzés után ehető, de ritka, ezért ne gyűjtsük!
Előfordulás: Májustól októberig; agyagos talajú lomberdőben, főleg tölgy és bükk alatt növő, hazánkban ritka gombafaj.
Spóra: Fehér; 10-11,7 µm; gömb alakú.
Összetéveszthetőség: Hasonlíthat az ehető Piruló galócára, de annak húsa a tönk aljában nem szürkül, hanem vörösödik, és galléros. Az ehető Szürke galóca szintén bordás gallért visel, húsa a tönk bázisában fehéres marad.
Megjegyzés: A ceciliae latin eredetű a caecillus név női megfelelője, jelentése: vak. A Cecília név eredete is. A szinonim strangulata jelentése- fojtott. Az inaurata jelentése- aranyozott. A gomba hazánkban védett, ezért ne szedjük le!
Fajleírás: 1854-ben a brit Miles Joseph Berkeley (1803-1889) és Christopher Edmund Broome (1812-1886) mikológusok írták le,a gomba eredeti neve Agaricus ceciliae volt. 1984-ben a holland Dr Cornelis Bas (született 1928) adta a mai nevét.
Egyéb elnevezések: Amanita strangulata, amanita inaurata
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Amanitaceae |
Nemzetség: | Amanita |
Fajnév: | ceciliae |
A faj leírója: | (Berk. & Broome) Bas (1984) |
Magyar fajnév: | óriás selyemgomba |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Óriás selyemgomba - Amanita ceciliae
A gomba bélyegen: