Kalap: Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéres-szürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a kalap szélén túlér, visszahajlik.
Csöves rész: Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el. Nyílásai aprók. Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. A spórapor barnássárga.
Tönk: Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkés-feketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos.
Hús: Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz. Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő.
Fogyaszthatóság: Kissé savanykás ízű, kellemes szagú. Jóízű kedvelt gomba, de csak a fiatalja kifogástalan. Az idős gomba az ételt nyálkásítja. Tönkje hamar szívósan kemény lesz, kalapja viszont esős időben erősen átvizesedik. Főzve a színe megsötétedik, szárítva megfeketedik, és aránylag nehezen is szárad.
Előfordulás: Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben, legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája. Június és október között található.
Spóra: Halvány-barna; 14-20 x 4.5-5-5 μm; hosszúkás ellipszoid, sima, vékony falú.
Összetéveszthetőség: Leírásunk a főfajra vonatkozik. Van ugyanis néhány közeli rokona, amelyek főleg a kalapszínben térnek el tőle. Ezek egyike a Sötét érdestinóru. Ennek húsa puha, erősen feketedik, a kalap sötétszürke, feketés, bőre repedezik. A tönkön fémes, csillogó sötét szín van, mintha megégett volna. A hús megtörve ibolyás-feketére színeződik el, és húsában a kukacrágás fekete. Gyertyánosban találjuk, főleg patakok mentén, agyagtalajon. A barna érdestinórut, valamint rokonait más tinórufajoktól jól megkülönbözteti szürkés színű termőrétegük és érdes pikkelyes tönkjük. Közeli rokona a sárga érdestinóru is. Ennek kalapja sárgás, a bőre többnyire repedező, a csöves rész sárga, később barnuló, a hús és a tönk is sárga.
Megjegyzés: A leccinum a régi olasz leccio szóból ered, ami magyaltölgyet, vagy gyertyánt jelent. A scabrum latin szó, ami érdest jelent.
Fajleírás: 1783-ban a francia természettudós, Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard írta le, és adta a tudományos nevét Boletus scaber. A jelenleg elfogadott tudományos név a Leccinum scabrum 1821-ből származik, a brit Samuel Frederick Gray (1766-1828) mikológustól.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Boletales |
Család: | Boletaceae |
Nemzetség: | Leccinum |
Fajnév: | scabrum |
A faj leírója: | (Bull.) Gray (1821) |
Magyar fajnév: | barna érdestinóru |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Barna érdestinóru - Leccinum scabrum
A gomba bélyegen: