Kalap: 2-7 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik, de a közepén púpos marad; közepén sűrűbben, széle felé egyre ritkábban 0.5-1 mm magasságú, felálló vagy görbült sötétbarna színű tüskék figyelhetőek meg, idősebb korban a tüskék könnyen leválnak és így láthatóvá válik a barnás színű kalapbőr.
Lemezek: Szabadon és sűrűn állók, törékenyek, sok a köztes lemez; halványsárgák, krémszínűek.
Tönk: 3-7 cm hosszú, 0.5-1.4 cm vastag; hengeres, a töve felé gyakran hagymaszerűen megvastagodik; világosbarna alapszínű; a gyűrűszerű gallér felett sima, alatta sötétbarna, tüskékkel borított.
Hús: A kalapban puha, a tönkben szálas, idővel csövessé válik; kellemetlen szagú, a büdös őzlábgomba szagára emlékeztet, édeskés ízű.
Fogyaszthatóság: Nem ehető.
Előfordulása: Júniustól októberig; humuszban gazdag talajú lomb- és fenyőerdő avarjában, parkokban növő, nem gyakori faj.
Spóra: Fehér; 5-6 × 2,8-3 µm; elliptikus,
Összetéveszthetőség: Könnyen felismerhető jellegzetes termőteste alapján, ehető gomba fajjal nem téveszthető össze.
Megjegyzés: A lepiota a lepis szóból ered, amelynek jelentése pikkely. A calcicola jelentése meszes tönk.
Fajleírás: 1980-ban vette fel mai nevét Knudsen által.
Egyéb elnevezések: Lepiota calcicola
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Agaricales |
Család: | Agaricaceae |
Nemzetség: | Echinoderma |
Fajnév: | calcicola |
A faj leírója: | (Knudsen) Bon |
Magyar fajnév: | barnatüskés őzlábgomba |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Barnatüskés őzlábgomba - Echinoderma calcicola