Süveg: Igen szabálytalan alakú, fekvő tojásdad, szögletesen gömbölyded. Felülete szabálytalanul sűrűn álló, agyvelőszerű tekervényekkel, ráncokkal, bordákkal borított, gyakran kissé lebenyes, 4-12 cm. Átmetszve a süvegben több egymástól elkülönült, különböző nagyságú üregeket látunk. Az üregek belseje szürkésfehéren molyhos. A süveg színe sötétbarna, de előfordul világosabb vagy sötétebb vörösbarna vagy feketés példány is.
Termőréteg: A süveg felületét borítja.
Tönk: Eléggé szabálytalan, aránylag rövid, 3-6 cm magas, I-3 cm széles. Felülete többnyire mély hosszanti bordáktól gödrös. Színe fehér, szürkésfehér, de gyakran kissé vöröses. A tönk fiatalon tömör, később elég hamar üreges, odvas lesz.
Hús: Igen törékeny, viasszerű.
Fogyaszthatóság: Erősen mérgező lehet, bár méreganyaga helyenként, időnként, sőt gombánként változó mennyiségű. Nyersen és forrázás nélkül veszélyesebb. Mivel jóízű, ezért sós vízzel kifőzve vagy többször forrázva, szárítva vagy ecetesen tartósítva más országokban fogyasztják, de ha nem megfelelően készítik el, halálos mérgezést is okozhat. Veszélyessége miatt fogyasztásra még leforrázva sem javasolható, mert ha sok benne a méreganyag, akkor az a forrázással sem távolítható el teljesen.
Előfordulás: Kora tavaszi gomba, de előjöhet az egész évben, néha ősszel is. Főleg fenyvesekben, hegyvidéken, és homokos talajon terem. A földből nem nagyon emelkedik ki, és színe miatt sem könnyen észrevehető. Nálunk ritka.
Spóra: Sárgás; 8-13 x 17-22μm; ellipszoid, sima, belsejében általában két kis olajcseppel.
Összetéveszthetőség: Leírásunk a fő fajra vonatkozik, de ezenkívül tulajdonképpen néhány egyéb rokonfaj is van. Ezek közül nálunk a hozzá igen hasonló nagy papsapkagomba a gyakoribb. Ez nagyobb, süvege kevésbé ráncos, inkább lebenyes és lomberdőben tavasztól őszig mindenfelé, még az Alföldön is előfordul. Adataink szerint hasonlóan mérgező, leforrázás nélkül fogyasztva falloid típusú mérgezéseket okozhat. A jó, ehető kucsmagombáktól könnyen megkülönböztethető, mert azok belseje egyetlen üreg, és süvegük nem tekervényesen ráncos, hanem csak gödrös.
Megjegyzés: A Gyromitra nemzetség neve a görög gyros- kerek, és mitra- fejpánt szavakból származik. Az esculentus -ehető, étel; latin eredetű, Persoon valószínűleg nem volt tudatában annak, hogy ez a gomba mérgező.
Fajleírás: 1800-ban Christiaan Hendrik Persoon írta le, és adta a tudományos (binomiális) nevét Helvella esculenta. 1849-ben a svéd Elias Magnus Fries költöztette a Gyromitra nemzetségbe, így máig ez az elfogadott neve.
Rendszertan:
Törzs: | Ascomycota |
Osztály: | Pezizomycetes |
Rend: | Pezizales |
Család: | Discinaceae |
Nemzetség: | Gyromitra |
Fajnév: | esculenta |
Faj leíró: | (Pers. ex Pers.) Fr. (1849) |
Magyar név: | redős papsapkagomba |
Életmód: | szaprotróf |
Étkezési érték: | mérgező |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Redős papsapkagomba - Gyromitra esculenta
A gomba bélyegen: