Jellemzés: Igen nagyra is megnőhet, ütőre vagy bunkóra emlékeztető kinézete van.
Termőtest: 5-25 cm hosszú, 2-6 cm átmérőjű; vastag, bunkószerű, alja elkeskenyedő, teteje kiszélesedő, lekerekített; eleinte sárgás, bőrszínű, idővel barnássárgás, vörösessárgás színű lesz; felülete fiatalon sima, később hosszirányban barázdálttá, ráncossá válik.
Termőréteg: A gomba felső részének felületét borítja.
Hús: Eleinte sajtkeménységű, később szivacsos állományú, szálas, szívós; fehéres, vágásra kissé barnuló; szagtalan, kesernyés ízű.
Fogyaszthatóság: Nem ehető.
Előfordulása: Júliustól októberig, lomberdőkben, elsősorban bükkösök talaján növő, ritka gombafaj.
Spóra: Fehér; 11-16 x 6-10μm; elliptikus, sima.
Összetéveszthetőség: Könnyen felismerhető, mérgező fajjal nem téveszthető össze. Több hasonló külsejű, nem ehető rokona létezik. Ritkaságuk miatt kímélendők.
Megjegyzés: A nemzetségnév a latin clava-ütő és a görög delphus azaz méh szóból eredhet; így a Clavariadelphus jelentése: méh alakú ütő. A pistillaris jelentése- bibe vagy mozsárütő; amely egy eszköz, amellyel egy mozsárban őröltek a gyógynövényeket, magvakat.
Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le először, és a Clavaria pistillaris nevet adta a gombának. Később a nevét Elias Magnus Fries elfogadottnak tekintette. A Clavariadelphus nemzetségbe 1933-ban a holland Marinus Anton Donk (1908-1972) mikológus sorolta be.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Gomphales |
Család: | Gomphaceae |
Nemzetség: | Clavariadelphus |
Fajnév: | pistillaris |
A faj leírója: | (L.) Donk |
Magyar fajnév: | vaskos mozsárütőgomba |
Életmód: | talajlakó szaprotróf |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Vaskos mozsárütőgomba - Clavariadelphus pistillaris
A gomba bélyegen: