Kalap: 4-15 cm átmérőjű; eleinte félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; világosbarna, barna; matt, finoman nemezes, bársonyos, idővel csupasszá válhat.
Csöves rész: A tönk körül felkanyarodik; fiatalon fehéres, majd rózsás, hússzínű lesz, nyomáshelyeken sötétedik.
Tönk: 4-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag; alakja változó, többnyire hengeres, néha bunkó alakú, esetleg hasas; halványbarnás; sötétebb, sárgásbarna, nagy szemű hálózattal díszített.
Hús: Vastag, fiatalon kemény, idősen puhább; fehér, megvágva enyhén rózsásodó; szagtalan, kissé keserű ízű.
Fogyaszthatóság: Keserű íze miatt étkezésre alkalmatlan. Néhány apró darabkája is nagyon keserűvé teszi az ételt.
Előfordulása: Júliustól októberig, erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, nem gyakori faj. Többnyire tölgyesekben, bükkösökben, de szelídgesztenye alatt is megtalálható, mindig egyesével, legfeljebb néhány példányával együtt hoz termőtestet. Ennek a nemzetségnek ez az egyetlen ismert Európai képviselője, az össze többi Amerikából ismert.
Spóra: Agyag-rózsaszín; 11-15 x 4-5μm; orsó alakú
Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Barna tinóru és az Ízletes vargánya. Az élénk színű termőrétegének színe egyedi, így más Európai tinórutól jól megkülönbözteti.
Megjegyzés: A felleus a latin fel szóból származik, amely epét jelent.
Fajleírás: 1788-ban Jean-Baptiste François Pierre Bulliard írta le először tudományosan, aki a Boletus felleus tudományos nevét adta. Csaknem egy évszázaddal később 1881-ben, Petter Adolf Karsten (1834-1917) sorolta át a Tylopilus nemzetségbe.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Boletales |
Család: | Boletaceae |
Nemzetség: | Tylopilus |
Fajnév: | felleus |
A faj leírója: | (Bull.) P. Karst. |
Magyar fajnév: | epeízű tinóru |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | nem ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Epeízű tinóru - Tylopilus felleus