Kalap: 3-12 cm átmérőjű; félgömb alakú vagy domború, végül ellaposodik, szürkésbarna, idősödve többé-kevésbé feketedik; felülete sima vagy kissé ráncos, száraz időben gyakran felrepedezik, nedves időben tapadós.
Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodik, így a tönk körül árok alakul ki, szűk pórusú; fehéres, majd sárgásszürke, nyomásra szürkül, feketedik.
Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; nyúlánk, hengeres vagy bunkó alakú; piszkosfehéres, sárgásszürke alapon gyakran hosszanti sorokba rendezetten, finoman, feketésen pontozott, szemcsés, pikkelyes.
Hús: A kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik; szálas, vágáskor először vörösödik, majd ibolyásszürke lesz, végül megfeketedik; szaga, íze nem jellegzetes.
Fogyaszthatóság: Ehető, árusítható, de csak fiatalon ízletes.
Előfordulása: Júniustól októberig, gyertyán alatt növő, gyakori gomba.
Spóra: Okker-Barna; 13-18,5 x 4-6μm; kúpos Orsó alakú, sima, vékony falú.
Összetéveszthetőség: Hasonlít hozzá az ehető Nyárfa-érdestinóru.
Megjegyzés: Leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. A carpini latin szó gyertyánt jelent. A pseudoscabrum összetet szó, a pseudo- ál, vagy hamis, és a scabrum utótag -piszkos, koszos, varast szóból származik- utalva a gomba tönkjének pikkelyes, korpás felületére.
Fajleírás: 1935-ben a német Franz Joseph Kallenbach (1893-1944) mikológus írta le, és Boletus pseudoscaber-nak nevezte el. 1989-ben a cseh Josef Šutara (b. 1943) a Leccinum pseudoscabrum néven sorolta be a Leccinum nemzetségbe..
Egyéb elnevezések: Leccinum carpini
Rendszertan:Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Boletales |
Család: | Boletaceae |
Nemzetség: | Leccinum |
Fajnév: | pseudoscabrum |
A faj leírója: | (Kallenb.) Šutara |
Magyar fajnév: | sötét érdestinóru |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | ehető |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Sötét érdestinóru - Leccinum pseudoscabrum