Kalap: Félgömb alakú, domború vagy lapos, 4-7 cm széles, de 11 cm-ig nőhet. Többnyire vékony húsú és törékeny. Színe vörös, rózsaszínű, élénk lila, de gyakran kifakuló. Felülete kissé fénylő, a széle néha bordás. A kalap bőre lehúzható.
Lemezek: Sűrűn állók, de lehetnek néha ritkábban állók is. Nem lefutók, fehérek, vékonyak, törékenyek, morzsalékonyak. Spórapora fehér.
Tönk: Zömök, hengeres, 5-8 cm hosszú, 0.7-2 cm vastag, csövesedő. Tiszta fehér színű.
Hús: Fehér, nem nagyon merev, néha kissé vizenyős, de pattanva törő és morzsalékony.
Fogyaszthatóság: Nagyobb mennyiségben fogyasztva erős hányást, csikarást, hasmenést, kisebb fokú mérgezést okoz. Kissé gyümölcsszagú, égetően csípős ízű. Főzés után a csípős íz mérséklődik. A legyengült immunrendszerű emberekre vagy gyerekekre akár halálos is lehet.
Előfordulás: Lombos- és fenyőerdőben, főleg a nedves, nyirkosabb helyeken, a talajon terem. Gyökér-kapcsolt gomba. Nyáron és ősszel, de inkább a hűvösebb, nedvesebb időben, helyenként gyakori. Európában mindenütt elterjedt, de Ázsiai országokban és Amerikában is megtalálható, valamint Észak-Afrikában is.
Spóra: Fehér vagy halvány krém színű; 8-11 x 7.5-8.5μm; kúpos szemölcsökkel díszített
Összetéveszthetőség: A nem csípős ízű ehető, vörös kalapú galambgombák közül hasonlít rá a Barnulóhúsú galambgomba, amelynek húsa színt vált és rossz szagú. A Dióízű galambgombának a lemezei és a tönk alja többnyire rozsdafoltos, kalapbőre helyenként nem ér a kalap széléig. Az ízletes nagy galambgomba nem csípős, és a lemezei sárgák. A legjobban hasonlít hozzá a rózsás galambgomba, de annak kalapbőre többnyire kissé bársonyos és nem lehúzható, tönkje vastagabb, húsa sokkal merevebb. A borvörös galambgomba viszont csípős ízű, kisebb gomba, lemezei sárgák. Feltűnően hasonlít hozzá még a ritka sárguló piros galambgomba, amely ugyancsak csípős ízű és megárt, de kisebb termetű, és nyomásra citromsárgán foltosodik. Végül hasonló a kicsiny törékeny galambgomba, amelynek kalapja többnyire ibolyaszínű, lila, de lehet vörös, olajbarna, sőt helyenként zöldes is. Húsa égetően csípős ízű, és elfogyasztva rosszullétet okoz.
Megjegyzés: A Russula vörösödőt jelent. Az emetica pedig hánytatót. A galambgombák színes és feltűnő gombák, de közismerten nehéz azonosítani őket. Sok faj színe nem következik pl a nevéből, mert egyes példányok lehetnek vörös, narancs, sárga, fehér, zöld, kék, lila vagy ezek árnyalatai is. Ezért ezeknél a gombáknál nagyon fontos, hogy minden fontos körülményt lejegyezzünk. (fa, terület) Kb 750 fajta galambgomba ismert a világon, és kevesen ismerik mindegyiket szakértő módon.
Fajleírás: 1774-ben a német mikológus Jacob Christian Schaeffer írta le először , aki elnevezte Agaricus emeticus-nak. 1796-ban került a Russula nemzetséghez Christian Hendrik Persoon által.
Rendszertan:
Törzs: | Basidiomycota |
Osztály: | Agaricomycetes |
Rend: | Russulales |
Család: | Russulaceae |
Nemzetség: | Russula |
Fajnév: | emetica |
A faj leírója: | (Schaeff.) Pers. |
Magyar fajnév: | hánytató galambgomba |
Életmód: | mikorrhizaképző |
Étkezési érték: | mérgező |
A gomba megtekintése külön oldalon:
Link: Hánytató galambgomba - Russula emetica
A gomba bélyegen: