Május hónapban található gombák

Lúgszagú kígyógomba

lúgszagú kígyógomba képe

Mycena alcalina

Gomba leírása
Kalap: A kúpos vagy harang alakú kalap megtartja a formáját, tehát nem terül ki. Átmérője 2-3 cm. A kalap közepe szürkésbarna, mézbarna, olykor sötétebb, a közepétől a pereméig futó, hosszú bordák díszítik. A vékony kalaphús törékeny. Lemezek: A lemezek a kalap szélénél hasasak. A ritkánálló, szürkésbarna színű lemezek éle fehéres. Tönk: A nagyon vékony tönk 6, néha még 7 cm magas is lehet. Színe megegyezik a kalapéval, szürkés vagy sárgásbarnás. Hús: A gomba nagyon vékony húsú, erősen lúgos illatú, néha szagtalan. Előfordulás: Európában elterjedt, csoportosan nő tűlevelű fák mohás tuskóin, de előfordul a tűlevelű avarban is. Tavasszal és ősszel jelenik meg. Spóra: Fehér; 8-12 x 4.5-6 μm; hengeres, ellipszoid alakú. Megjegyzés: A gyűjtőknek meg kell kímélniük a lúgszagú kígyógomba telepeit, mivel nem tartozik mindenhol a gyakori fajok közé. Az alcalina arab eredetű szó, jelentése lúgos. A mycena görög eredetű, jelentése gomba, a város Mükéné is erről kapta a nevét. Fajleírás: 1818-ban Elias Magnus Fries írta le tudományosan, és az Agaricus nemzetséghez sorolta. Később 1871-ben Paul Kummer sorolta a jelenlegi Mycena nemzetséghez.

Tavaszi nyirokgomba

tavaszi nyirokgomba képe

Hygrophorus marzuolus

Gomba leírása
Kalap: A 10 cm-es átmérőt is elérheti ennek a nagyra értékelt gombának a kalapja. Fejlődése során fiatalon először fehér, majd szürke, végül csaknem fekete árnyalatú lesz. Nem szabályos, szinte egyik példány sem hasonlít a másikra. A vastaghúsú kalap széle több helyen olyan magasra emelkedik, hogy a lemezek oldalról felismerhetőek. Lemezek: A lemezek feltűnően vastagok, különböző hosszúak, egymástól meglehetősen távol állók, csak kissé lefutók, eleinte fehérek, majd szürkék lesznek. Tönk: A tönk gyakran eléri a 6, néha a 8 cm magasságot. Némelyik példány tönkje kissé meghajlott. Az eleinte fehér, majd szürke színű tönk csúcsa kissé pikkelyes. Hús: A kalapbőr alatt szürke a hús, különben fehér a színű; nincs jellegzetes szaga. Előfordulás: Figyelmesen kell keresni az avarban, mert a gombát nehezen lehet észrevenni. Májusig megtalálható, főleg kis csoportokban a lombos erdőkben és fenyvesekben. A közép-hegységi helyeket kedveli. Magyarországon eddig egy alkalommal került elő az Őrségből. Spóra: Fehér; 6,5-8,5 x 4,5-5 μm; elliptikus alakú, vékony falú. Megjegyzés: A hóolvadás után hamarosan kibújik a talajból, megtalálták már januárban is, amikor a tél különösen enyhe volt. Márciusban a kevés, korai gombák közé tartozik. Fajleírás: 1821-ben Elias Magnus Fries írta le először tudományosan, mint Agaricus marzuolus. 1893-ban Giacomo Bresadola sorolta a Hygrophorus nemzetséghez.

Nyárfa-érdestinóru

nyárfa-érdestinóru képe

Leccinum duriusculum

Gomba leírása
Kalap: 7-12 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd kiterül; szürkésbarna, sötétszürke, feketésbarnás; a bőre a kalap szélén túlnő. Csöves rész: A tönk előtt felkanyarodik; apró pórusú; eleinte piszkosfehér, majd szürkésbarna lesz. Tönk: 12-20 cm hosszú, 2-4 cm vastag; a közepén gyakran kissé hasas, a tövénél elvékonyodhat; alapszíne fehéres, rajta sötétszürke, feketés, szabálytalanul elhelyezkedő vagy hálózatosan összekötött pikkelyek vannak, a tövénél kissé zöldes. Hús: A kalapban puhuló, a tönkben megkeményedik; vágáskor vörösödik, majd szürkésfekete lesz, a bázisban kékül vagy zöldül; szaga íze nem jellegzetes. Előfordulása: Májustól októberig, kizárólag nyárfa alatt növő, egyes helyeken gyakori gombafaj. Spóra: barna; 13-19 x 5-6 µm; orsó alakú, sima, Megjegyzés: Leccinum egy régi olasz szó, jelentése gomba. A duriusculum jelentése, kissé merev, utalva a húsára, amely megkeményedik, merevvé válik. Fajleírás: 1947-ben Singer nevéhez fűződik a Leccinum duriusculum név használata. Eredeti neve Boletus duriusculus magyar-horvát Stephan Schulzer von Müggenburg mikológus leírásából származik 1874-ből.

Cirbolyafenyő-tinóru

cirbolyafenyő-tinóru képe

Suillus plorans

Gomba leírása
Kalap: A kalap 3-15 cm széles lehet, fiatalon félgömb alakú, majd domború, párna formájú és csak ritkán púpos. Az okker-narancsbarnás, néha inkább sárga alapon benőtten, barnás szálas, pontozott. Nedvesen tapadós, de gyorsan szárazzá válik. Csöves rész: A csövek halványsárgák, aztán olívbarna színűek lesznek.A pórusok színe azonos a csövekével vagy sötétebbek, viszonylag kicsik és kerekek. Fiatalon tejfehér folyadékot választanak ki, ami később barnára szárad be. Tönk: A tönk 4-10 (12) cm hosszú és 1 -2,5 cm vastag. A töve többnyire elég vastag, a csúcsa felé elvékonyodik. Belseje telt, ritkán üreges. A piszkos okker- vagy narancsszínű tönk egész felületét sűrűn beborítják tejnedveket kiválasztó mirigyszemcsék, amelyek később feketésre száradnak be. Hús: A hús narancsbarnás színű, a csövek fölött és a tönk csúcsában inkább sárgás, a tönkben kemény és a kalapban puha. Gyenge gyümölcsvagy mandulaillata van, kissé savanykás ízű. Előfordulás: Az öttűs cirbolyafenyőt, az alpesi zóna tűlevelű fáját kíséri, ezért csak az Alpokban, Szibéria egyes részeiben és a Kárpátokban fordul elő. Termőteste nyártól őszig található. Hazánkban nem fordul elő. Mexikóban is megtalálták 1982-ben. Spóra: Barnásolív; 9–11.5 × 4–5 μm; ellipszoid. Megjegyzés: A plorans jelentése síró (a tejnedve miatt). A suillus nemzetségnév latin eredetű, jelentése, sertés. És a nemzetségbe sorolt gombák zsíros jellegű kalapjára utal. Fajleírás: 1889-ben írta le először Rolland, aki Boletus prolansnak nevezte el. A jelenlegi nemzetséghez 1898-ban Otto Kuntze által került.

Barna gyűrűstinóru

barna gyűrűstinóru képe

Suillus luteus

Gomba leírása
Kalap: 3-15 cm átmérőjű; kissé púposan domború, majd ellaposodik; sárgás-, csokoládé- vagy sötétbarna; felülete nyálkás, ragadós, szárazon fénylő; bőre könnyen lehúzható. Csöves rész: Eleinte szűk pórusú; halványsárga, idővel piszkos olívsárga, sárgásbarna lesz. Tönk: 3-11 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; többnyire hengeres; fehéres majd ibolyásbarna gallérja van; a gallér felett a tönk halványsárga, barnás szemcsékkel díszített, a gallér alatt fehéresbarnás, sima felületű. Hús: Hamar puhul; fehéressárgás, színe nem változik, kissé gyümölcsillatú, gyengén savanykás ízű. Előfordulása: Májustól novemberig, kéttűs fenyő (erdei-, feketefenyő) alatt növő, gyakori faj. Spóra: Okker- vagy barnássárga színű; 8-10,5 x 3-3.5μm; orsó alakú, sima. Megjegyzés: A Suillus egy ősi kifejezés, mai sertést jelent, ami utalás lehet a kalap zsíros vagy zsírszerű állagára. A luteus sárgát jelent, a csöves rész színére utalva, de a szó piszkost, sárost is jelent. A pontos névadás alapja így nem ismert. A szótő lute lantot is jelent. Aki pontos ismerettel rendelkezik, jelezze az oldalnak. Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a tinórut, és nevezte Boletus luteus-nak. Később 1888-ban Lucien Quélet sorolta át a Boletus nemzetségből és elnevezte Ixocomus luteus-nak. A jelenleg elfogadott tudományos neve a Suillus luteus egy 1796-ban megjelent kiadványból ismert, amelyben a francia Henri François Anne de Roussel (1748-1812) ezen a néven hivatkozott a fajra.

Nyomottönkű csiperke

nyomottönkű csiperke képe

Agaricus spissicaulis

Gomba leírása
Kalap: A fiatalon 5-8 cm széles kalapú, nyomottönkű csiperke először félgömb alakú, aztán gyorsan kiterül és szinte lapos lesz. A bőr a kalap peremén begöngyölt. A színe fehéres, sárga foltokkal , a felszínét széles, sárgásszürke pikkelyréteg fedi. Érintésre sárga foltok jelenhetnek meg rajta. Lemezek: A ritkán álló lemezek kezdetben bor- vagy húsvörösek, később csokoládé- vagy feketésbarnák lesznek. A lemezek éle fehér, csipkézett. Tönk: Bunkóhoz hasonlít, és rövidebb a kalap szélességénél. Valamennyi csiperke fajhoz hasonlóan közvetlenül a lemezek alatt található a fehér, lebenyes gallér, ami fölfelé mozdítható. Hús: A kalapban vastag, fehér húsának enyhe keserű-mandula szaga van, elvágva halvány-szürkés vörösre színeződik. Előfordulás: Különösen tengerparti területeken, hazánkban szikes legelőkön, száraz gyepeken, májustól októberig gyűjthető, viszonylag ritka faj. Spóra: Bíborbarna; 5-7 X 5-6 µm; ovális. Megjegyzés: Mindegyik fehér, vagy fehéres, krémszínű csiperke esetében fel kell hívni a figyelmet a fehér galócával való összetévesztés veszélyére. A spissacaulis jelentése megvastagodott, tömzsi. Fajleírás: Agaricus spissicaulis F.H. Møller (1950)

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

cserepes gereben

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor