Február hónapban található gombák

Bükkfa-tapló

bükkfa-tapló képe

Fomes fomentarius

Gomba leírása
Típus: Egyéb termőrétegű, nem kalapos gomba Termőtest: 10-60 cm átmérőjű; kérges, igen vastag, pata, kagyló vagy párna alakú; feketés, barnásszürke, szürke színű, pereme sárgásbarna, krémszínű vagy okkeres; felszíne sima vagy a többéves termőtesteken körkörösen barázdált. Termőréteg: A pórusok aprók, kerekdedek, szabályosak; először világos krémszínűek, később piszkosszürke, barnás színűek. Hús: Vastag, rostos szerkezetű, kemény, fás állagú; sárgásbarna, rozsdabarna színű. Előfordulása: Évelő faj, ezért az év minden szakában találkozhatunk vele. Az akácot kivéve, szinte valamennyi lombosfa-fajon (nemcsak Bükkfán) előfordul. Jelentős erdőgazdasági kártevő. Spóra: Halvány citromsárga; 15-20 x 5-7μm; Hosszúkás ellipszoid, sima. Megjegyzés: Régebben a kiszárított taplót tűzgyújtásra használták. Egyes helyeken különféle használati tárgyakat (sapkát, övet, terítőt) készítenek belőle. A Fomes nemzetség név a latin eredetű, jelentése- tüzelőanyag, utalva a használatára. A fomentarius jelentése- tüzelőnek használható. Fajleírás: Ahogy az várható egy ilyen feltűnő gomba, nem kerülte el a figyelmet. Carl Linnaeus 1753-ban írta le, és adta a nevét Boletus fomentarius-t. 1821-ben Elias Magnus Fries jóváhagyta az alapnevet, és másik nemzetségbe sorolta Polyporus fomentarius néven. Az új nemzetséget a Fomes-t Fries 1849-ben hozta létre, és a flamand Jean Jacques Kickx (1842-1887) mikológus sorolta ide a gombát, így létrehozva a jelenleg elfogadott tudományos nevét a Fomes fomentarius-t.

Nyírfa-tapló

nyírfa-tapló képe

Piptoporus betulinus

Gomba leírása
Jellemzés: Az egyéves termőtestek rendszerint félkör vagy vese alakúak, hátul egy vastag, rövid nyél rögzíti a fához. A felső része domború, boltozott, tompa begörbülő peremű, felülete csupasz, sima és nem sávozott. Először fehéres, aztán szürkésbarna vagy barna, idővel gyakran repedezett, vékony, lehúzható, bőrszerű hártya bontja. Termőtest: Néha lelógó, harang vagy uborka alakú termőtestek jönnek létre, amelyek hosszabbak, mint amilyen szélesek. Általában 5-20 (30) cm szélesek, 7-15 cm-re emelkednek ki a fából és 2-5 cm vastagok lehetnek. Csöves rész: A kalap alsó részén lévő fehér csövek a vastag kalaphúshoz viszonyítva feltűnően rövidek (1-8 mm), az érett termőtesten könnyen elválaszthatók a húsáról. A csövek csak egy réteget képeznek, télen a gombák elpusztulnak. A fehéres, később sárgásszürke vagy világosbarna pórusok kerekek, kicsik, 3-4 db található milliméterenként. Hús: A fehér kalaphús teszi ki a gomba legnagyobb részét. Kezdetben húsos-szívós, elég lédús és nehéz, a száradás után parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos lesz. Előfordulás: Szélesen elterjedt az északi féltekén, mindenütt gyakori, ahol nyírfák nőnek. Szorosan kötődik a nyírhez, más fafajon még nem találták. Főként idősebb vagy legyengült fákat támad meg, többnyire az ágcsonkoknál, sebhelyeken hatol be a törzsbe. A fában barnakorhadást okoz. Magas lég- és fanedvességet igényel. Amikor a tapló termőtestei megjelennek a törzseken, a fa hamar elpusztul, azonban a gombát még évekig megtalálhatjuk az elhalt anyagon. Spóra: Fehéres; 3 -6 x 1,5-2 μm; hengeres, ellipszoid. Megjegyzés: A betulinus fajnév jelentése nyírhez tartozó. A gomba gyulladáscsökkentő vegyületeket tartalmaz, és antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik. Az 5000 éves múmia Ötzi felfedezésénél találtak mellette ilyen gombát, ami arra utal, hogy a fertőzésére gyógyszerként használhatta a Nyírfa-taplót. A nemzetség név Piptoporus azt jelenti, hogy ezeknek a gombáknak a pórusai (-porus utótag, ami pórust jelent és a pipt - előtag, amely a görög ige piptein-ből származik, jelentése "esik"), könnyen leszedhetőek vagy leesnek; Fajleírás: 1753-ban Carl Linnaeus írta le ezt a gombát, és Boletus suberosus-nak nevezte el, majd később a francia mikológus Jean Baptiste Francois (Pierre) Bulliard megváltoztatta a fajnevét betulinus-ra - utalva a nyírfára ( Betula spp.) amelyen megtalálható. 1821-ben, sorolta át az elterjedt Polyporus nemzetséghez, ahol hatvan évig tartózkodott. Aztán 1881-ben, a finn mikológus Petter Adolf Karsten (1834-1917) egy új nemzetséghez sorolta a Piptoporus-hoz , amelyet ő hozott létre, és ahol csak két másik faj létezik.

Bársonyos réteggomba

bársonyos réteggomba képe

Stereum subtomentosum

Gomba leírása
Termőtest: A többi réteggombától eltérően csak kissé futhat le az aljzatra. Gyakran több egymás mellett vagy fölött helyezkedik el, össze is nőhetnek. Kalap: 3-10 cm átmérőjű, 0,2-0,6 cm vastag, legfeljebb 5 cm-re áll el a faanyagtól; legyező, kagyló vagy félkör alakú, hullámos, néha alja felé tönkszerűen elvékonyodó; okker-, narancssárgás-, vörösesbarna, idősen az algáktól zöldes lehet, de a növekedésben levő szegélye mindig fehéres; felülete finoman bársonyos, nemezes, zónázott. Termőréteg: Sima; a kalap alsó részén található; okkersárgás, gyakran szürkésokker, a szélén fiatalon fehéres színű. Hús: Vékony, bőrszerű, szívós; sárgásbarna; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulás: Januártól decemberig; elhalt vagy néha legyengült, sebzett, élő lombos fákon, főleg bükkön növő, hazánkban nem ritka gombafaj. Spóra: Fehér, vagy nagyon halvány barna; 7 x 2-2.5 μm; hosszúkás, sima. Megjegyzés: A stereum nemzetség név jelentése kemény. A subtomentosum egy latin szó, amely azt jelenti, hogy finom szálakkal borított, bolyhos; jelen esetben a bársonyos is értelmezhető. Fajleírás: 1964-ben a cseh Zdeněk Pouzar írta le a fajt. 1874-ben Elias Magnus Fries már utalt erre a gombára, mint a Stereum ochroleucum alfajára.

Lucfenyvesi tobozfülőke

lucfenyvesi tobozfülőke képe

Strobilurus esculentus

Gomba leírása
Kalap: 2-4 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; szürkésbarna, sötétbarna, lehet világosabb, fehéres vagy szürkés színű is; felülete sima. Lemezek: Szabadon állók vagy a tönkre felkanyarodóak, vékonyak, szorosan állók; fehérek vagy szürkések. Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,1-0,2 cm vastag; hengeres; vörösesbarna, rókaszínű; a csúcsán fehéres deres, lefelé sima, fénylő; alja mélyen gyökerező, akár 7-10 cm hosszúságban, egészen a talajban levő tobozig; a gyökérrész szálas, nemezes felületű. Hús: Vékony, a kalapban puha, a tönkben szívós; fehéres színű; nincs különösebb szaga és íze. Előfordulása: Februártól májusig; ritkán ősszel is előfordulhat lucfenyő tobozán. Nagyon ritka faj. Spóra: Fehér, 4,5-7,5 x 3 µm, elliptikus, sima. Megjegyzés: Az esculentus latin szó, jelentése-finom, ízletes. A strobilurus jelentése kúp alakú. Fajleírás: 1781-ben a Strobilurus esculentus leírása Franz Xavier von Wulfen (1728-1805) nevéhez köthető az akkori Agaricus esculentus névén, majd 1805-ben kortársa Elias Magnus Fries (1794-1878), a gomba szinonimájaként, Agaricus tenacellus néven írt róla. A jelenlegi neve Rolf Singer(1906-1994)-hez köthető 1962-ben.

Osztrák csészegomba

osztrák csészegomba képe

Sarcoscypha austriaca

Gomba leírása
Jellemzés: Feltűnő piros egyéb termőrétegű gomba. A termőréteg a kis csésze belső felületét fedi. Termőtest: 1-3 (5) cm átmérőjű; nyeles, fiatalon kör alakú, többnyire szabályos csésze, később ovális vagy vese formájúvá válik, széle hullámos, kissé behajló; külső oldalának színe okkeres, rózsás vagy fakó-vöröses, felülete rövid, piszkosfehér szemcsékkel, pelyhekkel, szőrökkel borított; belső oldalának színe élénk cinóbervörös, skarlátvörös, felülete sima, fénylő; nyele 0,5-3 cm hosszú, néha hiányozhat, fehéres színű, felülete finoman szőrös, molyhos, néha gyökerező. Termőréteg: A termőtest sima, élénkpiros színű, belső oldalán található. Hús: Vékony, törékeny, viasszerű; fehér; nincs különösebb illata és íze. Előfordulása: Februártól márciusig (egyik legkorábban megjelenő gombafaj), talajon fekvő, korhadó ágakon, famaradványokon növő, nem ritka faj. Spóra: Fehér;  26-40 x 10-12.5μm; hosszúkás ellipszoid (szinte mindig lekerekített végű), sima Megjegyzés: A Coccinea jelentése- világos vörös, piros. Van egy hasonló vörös színű csészegomba az osztrák csészegomba, amelyt csak mikroszkóp segítségével lehet megkülönböztetni. Fajleírás: 1755-ben a Carl Linnaeus Peziza cyathoides-nek nevezte. 1774-ben a holland származású botanikus Nikolaus Joseph von Jacquin (1727-1817) által a tudományos neve Peziza coccinea-ra változott. A jelenlegi tudományos megnevezést - Sarcoscypha coccinea- 1889-ben Pier Andrea Saccardo-tól kapta.

Shii-take

shii-take képe

Lentinula edodes

Gomba leírása
Kalap: 5-15 (20) cm átmérőjű; eleinte domború, majd kiterül, végül benyomottá válik, széle fiatalon begöngyölt és múlékony, gyapjas fátyolmaradványokkal díszített; barnásszürke-sötétbarna; felületén fehéres vagy barnás pikkelyek lehetnek. Lemezek: A tönköt érintik vagy kissé ránőnek; élük idősen fűrészes; eleinte fehéresek, később rozsdásan foltosodnak. Tönk: 3-5 (10) cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; néha oldalt álló, töve kissé gumós lehet; fehéres, barnás pikkelyes; fiatalon pókhálószerű fátyola van. Hús: A kalapban puha, a tönkben szívós; fehér; íze és szaga fokhagymára emlékeztet. Előfordulása: A Távol-Keleten honos  januártól decemberig Hazánkban természetes környezetben nem fordul elő. Japánból jelentős mennyiségben exportálják. Az 1990-es évek óta Magyarországon is növekvő mennyiségben termesztik, részben exportra. Spóra: Fehér; 5-7 x 3-3,5 mikrométer; ellipszoid. Megjegyzés: A siitake név japán szóösszetétel: sii jelentése „pasaniafa”, és a take jelentése „gomba”. Kínai neve hsziag gu. Általánosan elterjedt magyar neve nincs, de felmerült az illatos fagomba elnevezés. Azért szerepel a leírása itt, mert termeszthető gyógygomba. Fajleírás: AD (időszámítás kezdete után)199 körül Chūai császár ideje óta ismert. Az első írásos feljegyzés a shiitake termesztéséről, 960-1127 körüliről a song-dinasztiából Wu Sang Kwuang-tól származik. 1986-ban Lentinula edodes néven írta le (Berk.) Pegler

Az adatbázisból elérhető gombák:

Összes gomba:421
Védett gombák:67
Ehető gombák:245
Mérgező gombák:61
Nem ehető gombák:115
Feltételesen ehető gombák:20
Árusítható gombák:58
close ablak



Gombahatározó oldalról..

téli fülőke

Üdvözöllek a Gombaportál nevű oldalon! A gombahatározó oldal gombakedvelők, gyűjtők természet kedvelők segítségére jött létre.

Segítséget nyújt a gombák megismerésében bárkinek, legyen az kezdő vagy már rutinos gombász. Az étkezésre szánt gombát mindig mutasd meg, a gombaszakértőnek! A gombahatárzó nem helyetesítí a gombaszakértőket, az oldal folyamatos fejlesztés allat áll, köszönöm hogy megnézed és segítesz fejleszteni...

Piros Gábor